Összezavarva az érzelmek tengerében
Fürdőzve a szerelem, boldogság égszínkék tengerében elmerülve a hűsítő hófehér habokban, egyre zavarosabbá válik, van úgy, hogy tűzet okád, fájóan éget, szinte jég hideg, rideg de van úgy, hogy langyos nyalábba lágyan simogat, andalítóan édesget egyre közelebb magához szinte bekebelez, magába zár, rabul ejt és nem enged menekülni. Különös egy érzések kavarognak bennem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Káosz uralkodik bennem.
Szeretek, de nagyon, hideget érzek és elutasítást, távoltartást kapok, szinte taszít az édesnek érzett vonzalom, ellök magától, megfontoltság, talán megbánás, érthetetlen állapot, merengek, tétlen vagyok, gondok sokasága hirtelen ellep, keresem a minek miértjét, értelmetlen, tehetetlen vagyok, csendes résztvevő, szenvedek, kell ez?..... értelmetlen érvek, káosz szerű állapot, indokolatlan ridegség, szinte villámszerű hirtelen jéghideg csapások, szívemben sebeket ejtenek, fájnak… Átléptük a határ vonalat, amit esetlegesen elképzeltünk, ez már fájdalmat, szenvedést okozhat vagy végtelen édes bódulatot, amiért eddig éltünk, vágytunk és vágyunk rá mint minden gyarló élőlény, akarjuk és ez az egyik elem ami életben tart.
Egyik percben végtelen boldog vagy szinte 2 araszra a Föld felszíne felett lebegsz, szeretsz és azt érzed szeretnek, tested, lelked egybe olvad, féktelen boldogság önt el, szárnyalsz, kivirulsz, minden rossz gondolat ami eddig volt egy szempillantás alatt eltűnik, megszűnik a mindennap gyötrelme, élsz, nem akarod hogy elmúljon. Másik pillanatban mind egy kártyavár minden összedől, rideg, hideg érzések kezdenek eluralkodni, azt érzed hogy fölösleges vagy, minden eddigi boldogság csak egy kusza álom volt, ébredj fel, ez valóság, messzire kalandoztál, nem szabadott volna ezt tenned, de miért is?.... Miért is ne!?….Igazak voltak az érzések vagy csak egy rövid álom, felébredtél? Vagy még szundikálsz? Eszed mit mesél? Merre vedd az irányt? Érzelmek erősebbek, azok vezérelnek, de lehet sokkal célravezetőbb lenne. Rengeteg kérdés.
Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hol az a part ahol végre megpihenhetek, nagyon akarom, nem biztos, hogy olyan hamar közeledik is amennyire szeretném. Úsznom kell, de merre? Nem szeretem, ha az ár sodor magával, az az emésztőben vezet, moslék fel fog emészteni, mind a többséget. Karjaimat kissé ernyedtebbnek érzem, kell egy korty édes élet nedű, hogy tovább tudjam folytatni utam, erőt veszek magamon és úszok tovább, hisz ez kell. Félelmem egyre veszélyeztet és az örvény felé sodor….. nem biztos, hogy csak én egyedül tudom megtalálni azt a kis szigeted, amire vágyom, segítségre lenne szükségem, nem jön senki, csak távolodik….. akarom, vágyom rá, nagyon megpihennék már végre.
Folyt. köv.
