Elhatározás
Nehéz dolog a csajozás, de többnyire minden fiú megpróbálja egyszer életében. Én is megpróbáltam már néhányszor több-kevesebb sikerrel, most viszont újra nekifutok – csak a barátaim meg ne tudják,hogy itt…….. Uramisten! Félénk fiú megismerkedne – hmm – áh, mindegy... (azt hallottam, hogy nem árt, ha van humora a delikvensnek, csak azért mókázok). Nos hát megpróbálom egy kicsit összeszedni magam és pontot tenni az ’’i’’re, elindulni valamilyen irányban becsajozni. Nos de hogyan? Ez azt hiszem örök dilemma lesz számomra. Próbálkoztam már az utcán kiabálni, fütyülni, strandon beszólni, temetésen vigasztalni, lagziban táncoltatni, de sajnos egyik sem jött be, mindenhol pofára estem, vagy igyekezetemet ököllel nyugtázták, jobb esetben kicikiztek. Mondom én nehéz ez a csajozás manapság úgy gondolom és mivel az ember életéből hiányzik a NŐ, kénytelen valamilyen eszközhöz folyamodnia, hogy megtalálja élete értelmét. Átgondolva az összes mai kori modern lehetőségeket a virtuális ismerkedési formát választottam, mivel úgy gondoltam, hogy ez kényelemesebb és praktikusabb, mivel a virtuális valóság tárháza kimeríthetetlen és nagyon színes. Így hát elhatároztam magam, hogy virgó leszek!
Ilyen bevezető után szerintem tényleg nincs esélyem, de fő a magabiztosság, nem igaz, lányok? Vagy ti azt a férfit szeretitek, aki sír is, ha kell? Távol álljon tőlem a kötekedés bárminemű szándéka, csak érdeklődöm. Be akarok csajozni, azért. És tudom, hogy kellek nektek. Vagy ne tudjam? Hogy jobb? Én eljátszom a hülyét, ha azzal be tudok vágódni... Mindent megteszek értetek! Nem kell mondanotok, tudom, máris túl messzire mentem. Pedig először azt hittem szeretitek, ha romantikus hősszerelmes vagyok. De lehetek közönyös szívtipró is, nem jelent problémát, csak akkor nektek kell meghódítanotok. Az már nem is hangzik olyan jól, tudom. A fiú dolga, meg van írva a nagy könyvben. Akárcsak az első lépés. Ennyit tudok a szabályokból, segítsetek! Ja, és azt, hogy a szerelemben nincsenek szabályok. És határok. Mégis mindig átlépjük a határt, ezzel bukunk el a teszten.
Apropó teszt... Megfelelőnek találtok, vagy el se kezdjem? Jól nézek ki, vagy edzek még? Szálkásítsak, vagy a tömeg a lényeg? Bár úgyis mindegy, ha nem vagyok jóképű, vagy legalábbis „édi”, akkor hiába izzadok. Gondoltam vinnék virágot, de nem merek, nehogy rámenősnek tűnjek. Először rózsára gondoltam, mert az a szerelmet jelképezi vagy mi... Aztán valaki óva intett, hogy az már tényleg egyértelmű célzás lenne ARRA. Na ne! Hogy lenne? Hát nem a szex a legszebb, legtermészetesebb dolog a világon, amit pénzen megvehetsz? Miért taktikáznék rózsával? Mindegy. Már megint messzire mentem. Azért nem árt, ha nyíltan lehet velem beszélni kényes dolgokról, igaz? És az is olyan „édi” amikor elpirulok, ha szóba jön a méhecske és a virág története, tudom én...
Én kellek nektek egyáltalán? Jól is néznék ki, ha süket fülekre találna ez a lelkifröccs... Szóljatok, ha nem tetszik! Átírom. Megváltozok. Én mindenesetre hallgatnék a megérzéseimre, hagynám, hogy kibontakozzon az áldozat, nem tudnék szerelmes lenni egy magam alkotta szörnybe.
Na de azért azt hiszem megpróbálom, mert ha nem akkor csak maradok a hülye elmém szőtte elméleti dolgoknál és soha nem tudod meg, hogy mi is van azzal a méhecskével meg azzal a hülye piros rózsás történettel.
De biztos nem fogok égni? Tudjátok én még kezdő vagyok….. Alszom rá egyet!
Na de mégse, minek aludjak? Inkább cselekszem, mert rövid az idő ami még hátra van és nem szeretném a hátralévő életem egyedül tengetni. Tehát ragadom tollam és követem a hülye gép utasításait….
