Nélküled..
Vívódom, tépődöm egymagamban néha
oly szomorúan
tétlen vagyok, pedig szívem szerint tenni akarok
de búskomoran
lehetetlen hisz elmém most nem ott van.
Elmentél és itt hagytad üres testem, ami egy
korgó sóvárgás
kínzó vad vágy, feltörő forró mámor,
kitörő vad forrás
s ezt vulkán lávája borit be egy hajnalon akaratlan.
Szerető lelkem most itt maradt magamban
mezítelenül hagyva
Várom, hogy visszahozd belé az életet s ne
legyen többé befagyva
forróságra vágyik, amit tőled már megkapott titokban.
Néha már csak az éter hullámain hallak
de ott összeforrva
pillanatok alatt gondolataink átcsapnak
forró édes mámorba
Egyre jobban kívánlak, akarom itt légy azon nyomban.
Várlak de mindhiába, így maradok magamban
tüzes gondolataim
elmém, testem, elhalmozva és Rád erősen vágyva
őszinte érzelmeim
kitárom feléd és bezárom lelkem egy időre magamba.